Az újjászületési folyamat egy olyan dinamikus „érzelmi rugó”, ami önmagától kirúgja magát.

Az fogantatástól a születésig az anyaméhben fejlődik az emberi magzat, ahol nem lélegzik, nem eszik, nem gondolkodik. De minden, ami az embrionális életszakaszban történt vele, a születés utáni életét befolyásolni fogja. Ez egyfajta embrionális intelligencia, ami a mély tudathoz, a mély belső erőhöz tartozik. Freud libidónak nevezte az egyik ilyen erőt, ami a szaporodási folyamatokhoz, az élet fenntartásához sejt szinten, anyagi formában kapcsolódik. A pszichoanalitikusok ezreinek hadserege, piócaként szívja az emberek erejét, hogy átformálják a gondolataikat, szóbeli megnyilvánulásaikat. Freud tanítványai később meghaladták mesterüket, egyesek szembe is fordultak vele. De az egyik legfontosabb fenomén mégis megmaradt, ezt regressziónak hívják.
Extrém élethelyzetekben, betegség, fizikai trauma, vagy súlyos emberi veszteség esetén, amikor valaki aki közel állt hozzánk meghal, elviselhetetlen fájdalommal kerülünk szembe. Ekkor spontán regresszió történik. Gyengévé válunk, sírva, panaszkodva a négy-öt éves gyerekek szintjén viselkedünk. A kis gyermeket óvják a szülei, minden problémát megoldanak az életében. Ez a gyerekkori modell megvéd a komolyabb lelki sérülésektől. Többször önmagától adódik a lehetőség kilépni ebből kisgyerekkori állapotba való visszazuhanásból, és újra felnőttként élhetünk tovább. De van, hogy képtelenség, mert beakadunk, elakadtunk a múltban. Bármilyen betegség előnyös lehet ilyenkor, nem kell gondoskodnia magáról annak aki leragadt, hiszen mások tesznek érte, és nem kell másokért sem tenni semmit. Ha felbomlanak a családi kapcsolatok, megszűnik a munka, a tevékenység, akár örökre beszorulhatunk ebbe az infantilis barlangba. Senki sem tud onnan kicsábítani, képtelenség. Örökké csak panaszkodunk-sírunk, és sírunk-panaszkodunk.
A regressziós légzés folyamatok segítségével neutrális és passzív élményhez jutunk. Csökkennek a rossz érzések, a frusztráció, megbékülünk magunkkal, a világgal. De amikor a születési mátrixba jutunk vissza, teljesen átváltozik, megfordul a helyzet.
Az újjászületési folyamat egy olyan dinamikus „érzelmi rugó”, ami önmagától kirúgja magát, így kirepít a sötét lelki rejtekhelyekről, ahova mi dugtuk be magunkat. A belső szabadság érzésével megszűnnek a belső korlátok, és külső akadályok. Újra önmagunk leszünk.

Kiegészítő információk