Az újjászületés folyamat során több szinten szerzünk tapasztalatokat.

Az újjászületés folyamat során több szinten szerzünk tapasztalatokat.
Az első fizika szinten képek, érzések jönnek a testből, a sejtekből.
Az első születési mátrixban a kényelmes, laza érzéssel világos, szürke térben úszunk.
A második mátrix átélésekor a szülési görcsöket nyomásként tapasztaljuk, szűknek érezzük a teret, a külvilág egyre sötétebbé válik.
A harmadik mátrixban kis foltban alakul a fény előttünk. Felé haladunk, és úgy érezzük, egyre nyílik a tér körülöttünk, a testünkben a jó érzések erősödnek.
A negyedik mátrixban a szabadság és szeretet érzésével a jutunk levegőre, fényes nagyon jó érzéssel.
Érzelmi szinten az első mátrixot a béke és biztonság érzése uralja.
A második mátrixban kezdetében érzelmileg félelem, bizonytalanság érzése van jelen.
A harmadikban felébred a magabiztosság nyitottság bizalom érzése.
A negyedik mátrixban a külvilágba kerülünk. Megszűnik a köldök zsinóron keresztüli fizikai kötődés édesanyával, felváltja a lelki kötődét a szabadság, az öröm, a szeret érzése.

A mentális szinten vesszük észre, milyenek a kötődéseink a szüleinkkel és a világgal. Kétséges érzéseink vannak a családdal kapcsolatban. Az egyik jellemző kétségünk, hogy szükségünk van szeretetre, gondoskodásra, figyelemre, de másrészről önállóan szeretjük felkutatni, felfedezni a világot, törekszünk a függetlenségre. Ha felborul az egyensúlya ennek a két ellentétes dolognak félelmet szorongást, ellenállást, haragot szül.

Az újjászületés folyamat lelki, szellemi típusú tapasztalata a fogantatásban kezdődik. A fényes energia a kollektív tudatból a fizikai testbe, a sejtekbe belecsapódik. Korlátok közé, csapdába, zsákba kerül. Az anya méhében a magzat harmadik hónapos korában a hormonális rendszeren keresztül a kollektív tudattal kapcsolódik. Ez a lélek új tapasztalata. A belső figyelem ragaszkodni kezd a fizikai testhez, az ösztönökhöz, vágyakhoz. Különleges esetekben lelki szinten traumát okoz, amikor ikrek fogannak, és a fejlődésük során felszívódik az egyik a méhfalban. Ilyenek a kozmikus sötétség előtt alakult félelmek.
Mégis amikor felismerjük személyiségünk legfontosabb részét a saját szellemi eredetiségünket, észrevesszük, hogy az anyagi élet tapasztalata nélkül nem tudunk szellemi formában fejlődni.
Jól látjuk a túlzottan erős ragaszkodást a tiszta anyagi létezéshez. Elveszítjük az önbizalmunkat, és az életünk egyetlen célja a túlélés. Más szempontból, amikor túlzottan menekülünk az anyagi világ elől, és minden áron a szellemi eredetiséghez ragaszkodunk, képtelenné válunk a normális komfortos életet teremtésére.
A legfontosabb a szellemi és anyagi minőségek közötti egyensúly.
A szellemi képességeink segítenek megvalósítani a feladatunkat az anyagi világban. Megszűnik a félelem, a szorongás, a szellemi rendszer segít valóra váltani a terveket és elképzeléseket.

Kiegészítő információk