Szellemi támasz

Az életünket elsősorban a családunkból származó mentális programok, szokások befolyásolják.
Elfogadjuk, követjük a szüleinket, testvéreinket ugyanúgy gondolkodunk, reagálunk mint ők, vagy tagadjuk őket és pont ellenkező módon viselkedünk. Az agynak kell valamilyen alapképlet, alapgondolat, amire támaszkodhat, hogy új modelleket tudjon teremteni.
Ezt az információt a külvilág adja, a szélesebb rokoni kör, ismerősök, barátok, a társadalomból az óvodából, iskolából, munkahelyről kapjuk a mintákat. Idővel kialakulnak népi mentalitás szerinti különbségek is.
Imádkozunk, és a kéréseink is az elgondolásainkon alapulnak. Szokásainkat erősítve, visszajutunk ahonnan indultunk, egy mátrixban élve, mint a száron körbe-körbe futtatott ló. Nincs mire támaszkodni, hogy kilépjünk a körből.
Elképzeléseinkből épített falaink mögött élünk. Képtelenek vagyunk túljutni rajta.
Imával a felső rendszer felé fordulva, lemondunk a saját akaratunkról, kérjük, legyen meg Isten akarata. A szerzetesek erős hitével, meg kell bízni a felsőbb erőkben. A legjobban az ismeretlentől félünk. Magunkban és az elképzeléseinkben jobban bízunk.
A testből kilépve érezzük, a rendszernek hatalma van az életünk fölött, és rábízhatjuk magunkat, félelem nélkül. Az testünkben rejtőzködő félelmeink ösztöneinkből származnak. A testünkön kívül nincs félelem. A testen kívüli gyakorlatokkal nem csak a szorongás félelem múlik el, hanem a rendszerbe vetett bizalommal élve, jóra fordul az életünk, a gondolataink és az életprogramunk.

Kiegészítő információk