Felebarátainkról

Diákkoromban az orvosi egyetemen volt két barátom. Testvérek voltak, jól tanultak. A szüleik külföldön dolgoztak, a fiúk egy szép lakásban éltek. Az idősebbik volt a felelős, hogy minden rendben legyen. Jó hangulatú bulikat szervezetek. Mindig sokan voltunk, vidám, szórakoztató társaság gyűlt össze.
Egyszer megkérdeztem az idősebb fiút. - Mi a titkod, hogy csinálod, hogy sokan jönnek, sosincs botrány, a szomszédok nem panaszkodnak soha, mindig jó a hangulat, nincs balhé a bulikban? A magánéletetek rendezett. Másik társaságban botrányok, kellemetlenségek vannak.
Faggattam, hogyan keresi, szűri a társaságot? Akik okosak? Ügyesek? Helyesek? Hogy találja meg azokat, akikkel minden rendben van?

- Nem arra figyelek okosak, vagy buták, szórakoztatóak-e, hanem csak egy dologra vagyok kíváncsi. - válaszolta. - Ők nem fognak kellemetlenséget okozni nekem. Csak erre figyelek. A problémamentes embereket keresem, az összes többi tulajdonság nem érdekel.
Bárki beléphetett a baráti körükbe, aki megfelelt ennek, aki probléma mentes volt. Ez egy apró feltétel, de nagyon fontos az emberi kapcsolatokban.

Létezik egy mélyebb és erősebb kör is az emberek között. A felebarátok köre, akiket mint mondják, jobban kell szeretni önmagunknál. Mikkor Jézust faggatták, mondja el, ki a felebarátunk, az irgalmas szamaritánus történetével példálózott. Az útszélén egy kirabolt, megvert ember hevert. Először egy pap, majd egy levita ment el mellette anélkül, hogy segítettek volna neki. Harmadjára arra járt egy szamaritánus, megesett rajta a szíve, és gondoskodott róla. Az evangéliumi rész így zárul:
(Lukács 10.)
36Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?« 37Az így felelt: »Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«

Az a felebarátunk aki segít, amikor senki nem áll mellettünk a bajban. Azt gondolnánk a családra a barátokra, az ismerősökre, a kollégákra lehet számítani. De nem ők a valódi felebarátok. Tévedünk, csalódni fogunk, ha a hozzánk közel állókra számítunk. A segítő kezet nyújtó emberek, akiket alig ismerünk, az igazi felebarátok.

A belső körünket igyekezzünk azokból kialakítani, akik segítségünkre vannak a bajban, feltétel nélkül segítenek. Amikor minden szép és jó, hemzsegnek körülöttünk a barátok, de kevesen maradnak mellettünk a bajban.

MI döntjük el, miként alakul a körülöttünk lévő emberi kör. Ha bárkit beengedünk, nem marad szabad hely. A barátokra figyelni kell, foglalkozni kell velük. Ha nincs közöttük egy sem, akire számíthatunk a bajban, akkor már késő sopánkodni.

Ha nem aszerint értékeljük az embereket, híresek-e, fontosak, ügyesek, szórakoztatóak, hanem inkább azt nézzük, a legrosszabb időben is segítenek, és belőlük választjuk ki a belső körünket, akkor kialakul egy a legmagasabb felső erőhöz tartozó szellem védőpajzsunk.

A felsőbb erő mindig küld ilyen embereket, mindig segítségünkre van. Csak rajtunk múlik felebarátunkként fogadjuk-e őket, - akiket saját magunknál is jobban kell szeretni - vagy nem.

A pszichológia törvénye szerint 9 emberből áll a hozzánk legközelebb állók köre. Ha nincs benne egyetlen felebarát, akkor igazán nagy bajban vagyunk, üres körülöttünk minden. Utolsó lehetőség marad, a szellemi csatorna. Innen érkezik hozzánk a szamaritánus, feltétel nélkül segít cselekedetekkel, gondoskodással, pénzzel.Ha nem tanulunk belőle, legközelebb is kapunk segítséget. De már nem olyan kedvezőt. Ha ebből sem tanulunk, és mint ezelőtt, azokkal tartjuk a kapcsolatot, akik nem segítenek a bajban, legközelebb végleges büntetést kapunk. Elveszítünk mindent, az egészségünket, családunkat, pénzünket.

Jó, ha a belső körünkben, legalább egy felebarátunk van, így meg vagyunk mentve az életben, de ha több is van, és akár az egész csapat a felebarátainkból áll, miénk az egész világ.

Találtam egy videót az állatvilágból, drámai példát mutat a fenti sorokra:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=a5V6gdu5ih8

Kiegészítő információk