A beteg emberek meg tudnak gyógyulni, ha tényleg azt akarják.
Nem tudnak meggyógyulni, ha nem formálódik meg bennük a kívánság, akkor gyógyulnak meg, ha tényleg azt akarják.
Mindenki felelős a saját érzéseiért, és viselkedéséért, ezeken tud változtatni.
Változtatni tud, amikor kihasználja a választási lehetőségét, vagy amikor tényleg akarja. A mostani pszichoterápiában a kívánság, mint fogalom nagyon fontos.
Gyakorlatilag, akik felismerik, és megértik az életben a helyüket, és valóban meg akarnak gyógyulni, radikális változtatásokra képesek. A napokban a kislányommal beszélgettem, ő onkológus orvosprofesszor Bécsben. Ő is elmondta, hogy vannak betegek, akiket könnyű kigyógyítani a rákból. Bizalmi kapcsolat alakul velük, hamar szép eredményeket lehet elérni. De vannak, akiken semmi sem segít, a legjobb gyógyszerek sem, a kezelések hatástalanok, ők nem hisznek semmiben, mindennek ellenállnak.
A legtöbb terapeuta megpróbálja megszabadítani a klienseit a bűntudat érzésétől, az áldozat szerepből. Legtöbben valóban hisznek abban, hogy rosszat tettek, áldozatok, és ha ez a múltban így történt, most is így van.
Ne bírálja magát senki, mert attól tehetetlenné válik!
Gyakran azzal mentegetőznek „nem én tettem, a bennem lévő démon befolyásolt.” Ilyenkor az orvosok nem tudják, mit tegyenek, paphoz, ördögűzőhöz kell-e küldeni a kliensüket.
Ejtsünk pár szót a bűntudatról, a szégyenről és a félelemről.
Átérezve a félelemet azt hisszük, rettenetes amit tettem, attól félek most meg fogtok büntetni.
A szégyen: valami rosszat tettem, attól félek nem álltok mellettem.
Bűntudat: tettem valamit, de nagyon sajnálom, nem akartam.
Legtöbben félelmet, szégyent tapasztalnak, de bűntudatot nem.
Egyetlen pszichikai védekezési stratégia segít: „Ez nem én vagyok, hanem ANYA, vagy APA, vagy a TÁRSADALOM. Nem én tettem.”
Mindent letagadni, az is egy választás.
A legtöbb irodalmi művet az anya és gyerek kapcsolatról férfiak írták. A teoretikus orvosok mindenért az anyát bírálják, minden miatta történhetett.
Valamennyi megnyilvánulást evvel a paradigmával lehet kifejezni:
1. Én nem működöm
2. Azért mert
3. Nem tudok
4. Nem akarok
Bárhonnan indul valaki, a negyedik állításhoz kell eljutni, itt szabad választási lehetőséget kap, eljut a döntésig. Senki sem ad másnak szabad döntési lehetőséget, csakis önmaga adhat.
Az emberi függőségekkel foglalkozva, legyen az alkohol, drog, dohányzás, szerelem, adrenalin függőség, csapdába esett emberről beszélünk, aki önmagáról azt állítja zsákutcába jutott, nem tud, képtelen megszabadulni.
Mikor elkezdjük a kezeléseket, el kell oda jutni, hogy belássa, nem akar szabadulni a függőségétől. Általa kap valamit, ami addig hiányzott. Vagy unatkozott, vagy egy ismerős életprogramot követ, vagy a komfort zónába menekülve nem tud szembe nézni az élettel.
Amikor eljut a választási lehetőségig, függő helyzetben marad-e, vagy szabad, és megszabadul, energiára van szüksége, hogy döntést tudjon hozni.
Ha felismeri az állapotából kivezető utat, meg meri lépni, amit kell, kimenekül a börtönéből, valós szabadságot kap.
Újra megtapasztalja a szeretet, a bizalmat a világ és önmaga felé.
Ami azelőtt kilátástalannak, bonyolultnak tűnt, most egyszerű, könnyű, és gyorsan működik.
Amikor egy kicsi baba elesik, a földön fekve sírva várja, amíg anya vigasztalóan magához öleli, a felnőtt ember elesik, feláll, és megy tovább.
