Hogyan ismerjük fel a problémás embereket?

Hogyan ismerjük fel a problémás embereket, hogyan kerüljük el, hogy szorosabb kapcsolatunk alakuljon ki velük?

Nem minden problémás ember tartozik a pszichiátriai kliensek közé. Hogy ismerünk rájuk? Mit tegyen a család, hiszen családon belül lehetetlen kölcsönös szeretet nélkül élni. Lehetséges, hogy a kapcsolat elején nem jellemző a kölcsönös szeretet, de a normális családokban a szeretet folyamatosan nő.

A problémás embereknél ez a tendencia nem alakul ki, nekik nincs tartalékuk arra, hogy mást is szeressenek. Annyira a saját belső problémájukkal vannak elfoglalva, a nagy lelki törésükkel, a szenvedésekkel teli üres lyukakkal, hogy jobban járunk, ha nem is tudjuk milyen keserves azt megélniük.

Ha egy ilyen emberrel alapítunk családot, abból csak szenvedés lesz, mintha pokolban élnénk. A szeretetet csak adjuk, adjuk, de a legfontosabb emberi érzést nem kapjuk vissza. Ez egy egyszerű eset, van ennél nehezebb is.

Általános probléma, hogy nem kapunk szeretet.

Ha ő párunk, mi lesz, ha jönnek a gyerekek, sosem fogunk szeretetet kapni tőle.

Aki kiszabadul az ilyen kapcsolatból, hálát ad a jó istennek, hogy el tudott válni. Jó, ha előre kikerüljük az ilyen helyzetet.

Nézzük meg, nem orvosi, hanem gyakorlati szempontból, hogyan ismerjük fel az ilyen problémás embert.

Azt a legfontosabb kideríteni, tud-e minket szeretni vagy sem.

Másodlagos, mi a problémája. Ha nem tud szeretni minket, semmi sem jön össze.

Ne adjuk lejjebb a szeretettel kapcsolatos jogos természetes igényünket, enélkül nem teremthetünk családot sem. Nem úszhatjuk meg avval, ha eleinte talán elégnek tűnt a szeretet, a mi kapacitásunk is kifogy előbb utóbb.

A szeretet képességét nem befolyásolja betegség.

A gyenge mentális képességű emberek is tudnak szeretni.

Anya pici fia erős anyai irányítás alatt él, pszichiátriai szempontból teljesen egészséges, de a családi élet viszonylatában beteg, nem is kicsit.

Öt féle kritériuma van annak, alkalmas-e valaki a párkapcsolatra, vagy sem.

Első kritérium, az elképzelése magáról és a világról elsődleges számára.

Nem tud józanul tekinteni magára, a pillanatnyi dolgokkal kapcsolatban furcsa elképzelései vannak.

Második: Sokat kell vele beszélgetni, hogy ráismerjünk. Az egészséges embereknek jó kapcsolatai vannak, minél több a jó baráti, rokoni kapcsolata, annál jobb.

Harmadik: vannak-e empatikus képességei, megért-e minket, azonosan viselkedik -e velünk?

Magányosnak érezzük magunkat a problémás ember jelenlétében, nem tudunk vele kapcsolódni. Ő a saját világában, saját elképzeléseiben él, mi párhuzamosan létezünk mellette, nincsenek kapcsolódási pontjaink. Akár húsz éven át öt gyereket nevelve élünk mellette, mégis elmagányosodva érezzük magunkat.

Negyedik kritérium, gondoskodó-e. Hogyan kommunikál? Mit akarok, mi jó nekem, mit nem akarok, mi nem jó nekem- párbeszédünk legyen kölcsönös, ezáltal közelítünk egymás felé.

A problémás ember ugyan szavakkal kifejezi szeretetét, de a szavai mögött semmi nincs. Lehet, hogy ő szépen beszél, de a lelke mélyén nagy feketeség, belső feszültség van, és minden háttérbe szorul.

Akinek ez a valósága nem tud párbeszédbe elegyedni. Azonnal lezárja a beszélgetést, ha a tettekre kerülne sor.

A szeretet függőség alapján is besorolhatók az emberek. A szeretet és szeretet függőség között nagy különbség van. A szeretet függőség egyik kirívó jele a féltékenység.

A szeretet függőség romboló, pusztító. Amikor arról kérdezzük a problémás embert, mit gondol arról szeretjük-e őt, depis lesz, haragudni fog, kínzóan féltékeny lesz. Nem szabad családot alapítani vele, később jóval rosszabb lesz a helyzet.

Ha érezzük, nem tiszta a helyzet, mégis ragaszkodunk az effajta emberekhez, az már annak a jele, nekünk is problémánk, szeretet függőségünk, alacsony önértékelésünk van. Ha gyerekkorban nem kaptunk szülői szeretet, tévúton járva próbáljuk megszerezni. Az önbecsülésünk érdekében fel akarjuk a használni másikat. Meg kell találnunk azt, akinek mi jelentjük a világot, a támaszt, a menedéket. Valakikké válunk mellette. Ez a mozgató rugója,a problémás emberekhez való ragaszkodásunknak, amiért alkoholistákhoz, akik egyéb pszichikai problémával küzdő emberhez vonzódunk.

A velük való hosszú kapcsolat az önértékelésünk hiányára épül, boldogtalanná tesz, szenvedni fogunk.

Hiába viszonzatlan a szeretet, az egyetlen motivációnk az önértékelésünk deficitje.

Ha felismerjük, elsősorban nekünk van problémánk, foglalkozni kell magunkkal, hogy örömteli, boldog kapcsolatban élhessünk. Vajon mi vagyunk-e anya pici fia, vagy apa pici lánya?

A házasság alapvetően fontos része az életünknek, ezért legyünk óvatosak, nagy a tétje hibázunk-e vagy sem.