A síkon, ahol élünk az idő a múltból a jövő felé tart. A terek változatlanok, a tárgyak elenyésznek, pusztulnak. Új gépek, új házak épülnek, az elavuló dolgok mellett. Ami tegnap öreg volt mára nem újul meg.
Az univerzum másik dimenziójában az idő és terek megváltoznak, ami tegnap régi volt, ma új formát ölt. Létezik egy origó, egy középpont, amiben összefut a múl-jelen-jövő, ott nem létezik az idő, terek összeolvadnak. Egyik dimenzióból a másikba két másod perc alatt lehet átjutni.
Abba a dimenzióba juthatunk, ahol egészségesek vagyunk, jól működnek a kapcsolataink, az anyagi helyzetünk. Itt nincs idő, nem kell elképzelni mit akarunk, nem kell terhelni magunkat a gondolkodással. Megfelelő teret keresünk visszaemlékezve a saját rendszerünkben, ahol a párhuzamos életeinket éltük. Azonosítjuk az életformát, részleteiben látjuk, vállaljuk, és átlépünk oda.
Speciális belépő kulcsok vannak, megállapodásokat kell kötni, ahogyan Ábrahám is megállapodást kötött Istennel, és Jézus is lemondott a személyes hatalomról, pénzről vállalva z Isteni küldetést.
Minden ember előtt ott áll ez a lehetőség, mindenkinek engedélye van az utazásra a dimenziók világában.
Egyszer-egyszer spontán átjuthatunk egyik rendszerből a másikba. Ha oda akarunk eljutni, ami valójában megfelelő és tetsző, akkor tanulnunk kell, foglalkozni magunkkal, fel kell ismerni a belső világunkat, emberi tulajdonságainkat, fejlődnünk kell, és tovább lépni.
