Milyen az életminőségünk, az egészségünk, azon múlik, milyenek a légzési beidegződéseink.
Tudatosítsuk, és szokjuk meg, hogy napközben orron keresztül lélegezzünk.
Ez legyen az első, mert segíteni fog, hogy alvás közben is orron át lélegezzünk, ne szájon át. Aki az ébrenlét óráiban szájon át veszi a levegőt, biztos lehet benne, hogy éjszaka, alvás közben is szájon át lélegzik.
Az aktuális energiaszintünket egyszerűen meg tudjuk mérni.
Kényelmesen üljünk le anélkül, hogy a kezeinket, lábainkat keresztbe tennénk.
Az orrunkon keresztül nyugodtan lélegezzünk be, majd engedjük ki a levegőt szintén az orrunkon át. Mérjük meg az időt, kilégzés után hány másodperc múlva érzünk késztetést a következő nyugodt, orron át történő belégzésre. Az így kapott időértéket ellenőrző, vagy kontroll szünetnek, légzés szünetnek nevezzük.
A pulzusunkat, és az egy perc alatt történő belégzéseink számát is mérjük meg.
A 40-60 másodperces légzés szünet, és 70/percnél kisebb pulzus normális, egészséges légzést, jó fizikai állapotot jelent.
A 20-40 másodperces légzés szünet, és 80/perces pulzus enyhe légzési rendellenesség, mérsékelt fizikai erőnlét, és egészségi probléma jellemzője.
A legtöbben ebbe a kategóriába tartoznak, ezért hasznosak a nem túl megterhelő fizikai gyakorlatok, mint például a séta, kocogás, kerékpározás. Ügyeljünk arra, hogy mozgás közben is orron át lélegezzünk.
A 10-20 másodperces, vagy annál rövidebb légzés szünet súlyos légzés problémát, rossz fizikai szintre, és krónikus egészségügyi problémára, a testben túl alacsony széndioxid szintre mutat.
A jó hír az, hogy a kontroll szünet, vagy más néven légzés szünet 5 másodpercenkénti növelésével érezhetően növekedik az állóképességünk.
A belégzésünk legyen felületes, sima, a kilégzés nyugodt, lassú, elengedő.
Az energiaszint emelő légzés gyakorlatokat kényelmesen, ülve végezzük, egyenes háttal, laza mellkassal, rekeszizmokkal lélegezzünk be, és orron keresztül ki.
A légzés ne legyen mély.
A gyakorlástól enyhén kimelegszünk. Ha gyakorlás közben jól esne mély levegőt venni, fokozatosan engedjük meg magunknak, és fejezzük be a gyakorlatot. Soha ne erőltessük a felszínes légzést, mert a testünkben az ellenállást szül, kárba vész a gyakorlás.
Látszólag könnyűnek tűnik a gyakorlat, de lássuk be, a legtöbb ember gyorsan, mélyén, intenzíven veszi a levegőt, kimeríti a szén-dioxid tartalékait. Erre utalnak az ösztönös, nagy sóhajok, az időleges légzés kihagyások.
Az orvosilag kimutatott a ritkább légzés a jobb egészségi állapot jellemzője,
és a gyakori légzés egészségügyi problémát okoz.
Aki nappal szájon át veszi a levegő, éjszaka, alvás közben sem tud másként lélegezni. Kiszárad az arcürege, a nyál hiánya miatt növekszik a baktériumok száma, beszűkülnek a légutak, egy ördögi kör alakul ki. Horkol, alvási problémái lesznek.
Ezért igyekezzünk felületesen, és orron át lélegezni!
Minél mélyebb és szaporább a légzésünk, annál kevesebb oxigén áramlik a szervezetünkben.
Orron keresztül lélegezve lelassul, normalizálódik a lélegzet vételünk gyakorisága, javul a testünk oxigén szintje.
Orron át lélegezve hamar lecsillapodunk, megnyugszunk, a paraszimpatikus idegrendszerünk jótékonyan hat ránk.
