Az intenzív energiaszint emelő légzés foglalkozás sorozatunk hatodik estéjén az okos ima légzés gyakorlatra kerül sor.
Az okos ima alapja két szóból áll: „Uram irgalmazz”.
A „Philokalia” aszkétái, Thesszaloniki Szent Simeon, az istenhordó létra, Szent Diadokhosz, Photiki püspök, Simeon teológus, az aszkéta Nicephorus és még sokan mások művelték, tanították.
Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvében találjuk a legkézzelfoghatóbb, máig érvényes leírását.
Az okos ima lényege a rövidsége és tartalmának mélysége.
Szavaiban alázatosság és bűnbánat és ezzel együtt az Isten iránti szeretet elismerése, segítségének és irgalmának reménye van.
Az rövid ima a fékezhetetlen gondolat megzabolázása.
Kallistosz és Szent Ignác Aranyszájú Szent János szavait idézik, aki azt mondja, hogy „el kell zárkózni és uralkodni kell az elmén, és meg kell fékezni azt és minden gondolatot… Urunk Jézus Krisztus segítségül hívásával.”
Szent Simeon teológus kifejti, hogy „aki kevés szóval imádkozik, tudatában lehet annak, hogy imában beszél.”
Csak egy rövid, lakonikus ima segítségével lehet elérni, hogy az egyik témáról a másikra terelődjenek a gondolataink. A szavak egyhangú ismételgetése megerősíti a figyelem összpontosításának erejét, miközben gyökereket ereszt az imádkozó szívébe.
Palamas Szent Gergely szerint a lélek elméjének és minden gondolatának a szívben kell lennie, mert ez az „elme titkos temploma” .
Ugyanezt mondja Szent Ignác, avval kiegészítve, hogy az elme az általunk belélegzett levegővel együtt kerül a szívbe”
Mit értenek az „elme” szó alatt?
St. Gregory Palamas szerint: „Az elme az agy tevékenysége, amely gondolatokból és megértésekből áll”
„Ami nem megy be a szájon, az megfertőzteti az embert, de ami a szájon kijön beszennyezi az embert. Mert a gondolatok szívből származnak” olvassuk az evangéliumi sorokat (Máté 15:11, 19)
Szent Gergely jellegzetes és eredeti gondolata: „Senki sem gondolta, hogy az elme a körmökben vagy a szempillákban, az orrlyukakban vagy az arcokban lakik. De egyesek az agyba, mások a szívbe helyezik.
Az elme a gondolatokat és megértéseket szül.
Az okos imával megtisztítjuk a fejünket, a hétköznapi racionális tudatunkat, a gondolatok, az emlékek nem zavarnak.
Az aszkéták a következőképpen írják le, a belélegzett levegővel együtt az elme szívbe juttatásának folyamatát:
A tudatot a figyelem középpontjába helyezzük magunkban, a „mellkasban”, a szívben, nehogy a gondolatok szétszóródjanak.
Azt tanácsolják, hogy tartózkodjunk a gyakori légzéstől, és kissé visszafogva lélegezzünk, Az imádkozó „lélegzete visszafojtásával” ismételgeti a szavakat.
Valójában, ha a mindennapi életben megfigyeljük az embereket és önmagukat erős élmények – öröm vagy bánat – során, észrevesszük a gége akaratlan összehúzódását, és a lélegzetünk észrevétlenül megakad a torkunkban.
Szent Ignác is beszél a légzéssel kapcsolatos módszerről:
„Tudni kell, hogy amikor hozzászoktatjuk az elménket, a belégzésre, kilégzésre figyelve megnyugszunk. A szív egyik zugából kicsordul egy könnycsepp, ott hagyd elgondolkodni és meglátni a gondolatodat, ima közben lélegzettel meghajolva benned, és maradj ott, ameddig csak lehet. Ez ugyanis rendkívül jótékony hatású – gyakori és bőséges könnyeket fakaszt, megállítja az elme fogságát, megalapozza a lelki békét, irányt ad az imádságnak és segít megtalálni a szív imáját.”
Aki szívében koncentráltan imádkozik, nagy ajándékokat kap. Az első egy különleges érzés, amit az aszkéták „szívmelegének” neveznek.
A szüntelen imát nagyon nehéz gyakorolni az életben, nem kolostorokban élünk.
Próbáljunk kialakítani egy ritmust, hogy rendszeressé váljon az életünkben az ima gyakorlása.
Nemcsak bizonyos időpontokban vagy pihenőidőben imádkozhatunk, hanem hétköznapi munka közben is, bárhol is legyen az ember.
„Ha gyenge vagyok , akkor erős vagyok” (2Korinthus 12:10).
Palamas Szent Gergely írja: nagyon nehéz, de ügyelj arra, a rendszeres ima segít legyőzni minden nehézséget, és az idő múlásával hozzászoksz ehhez a munkához, és megízlelheted, milyen édes az Úr neve. Akkor tapasztalni fogod, hogy ez a dolog nemhogy nem lehetetlen és nem nehéz, hanem lehetséges és könnyű is.
Amikor ülünk, sétálunk, eszünk és iszunk, mindig tudunk lélekben imádkozni.
Többet is idézhetnénk a szentek és az aszkéták írásaiból.
Mondják, hogy amikor a Szentlélek lakozik valamelyik emberben, akkor nem hagyja abba az imát, mert akkor maga a Lélek imádkozik benne szüntelenül. Ez a legmagasabb szellemi állapot, ahová a szüntelen okos ima vezet. Ez a spirituális ima harmadik, legmagasabb szintje, amit az aszkéták a szüntelen lelki ima állapotaként írnak le.
